Karácsony Gergelynek állítólag nem a kereszttel van baja – de ez csak üres duma

„Megkeresztelték” a Szabadság-szobrot a Gellért-hegyen.

Vannak ebben az országban, bár nem sokan, akik még kulturális kereszténynek se vallják magukat, de nem ezért érthető, mert még ebben az esetben is el kellene tűrni, hogy Magyarország hagyományaiban a kereszt fontos szerepet tölt be.

Inkább az a szempont fogadható el, hogy a mű eredeti koncepciója nem ez volt, és a Mona Lisának sem rajzolunk utólag bajszot – legfeljebb a művtöri tankönyvben.

Elvégre egy pogány szimbólumról van szó, de ez messzire vezet. Hiszen felsorolni is nehéz lenne, mi mindent „kereszteltek” meg az évezredek során, ami eredetileg pogány szimbólum volt. Elég csak megemlíteni a római obeliszkeket. Ezek a szimbólumok a kereszttel új értelmet nyertek, és mára mindenkinek természetes, hogy keresztény jelképekről beszélünk. Azért, mert a korábbi jelentésük elveszett, érvénytelenné vált, elporladt már rég,

nem csak interaktív múzeumokban mutogatják Jézus Krisztus kultuszát, hanem ma is milliók élnek benne.

Ismerve a Szabadság-szobor eredettörténetét, nekem egyáltalán nem fontos, hogy keresztet kapjon, mert az sem fontos, hogy ott legyen, ahol van.

De azért mégiscsak úgy került oda, hogy a nevében a „Szabadság” szót nehéz gúnytól mentesen kimondani. Viszont nem is zavar különösebben, hogy ott van. Mondom, szép. Ráadásul meg is szoktam, hogy ott van. Majd kereszttel is megszokjuk, sőt, én máris megszoktam így. De nem is az esztétikai, művészet- és politikatörténeti viták miatt kezdtem el ezt a fogalmazást. Erről még vitatkozzanak a továbbiakban mások, ha akarnak (amíg meg nem szokják, hogy ez van).

Csupán Karácsony Gergely főpolgármester heves reakciójával kapcsolatban lenne néhány észrevételem,

Azt írja városunk első embere: „A kereszt nem lehet politikai furkósbot. Aki Budapest megkérdezése nélkül, a szobor alkotójának örökösei ellenére a keresztet a Szabadság-szobor talapzatába erőltette, nem tiszteli, hanem használja ezt a jelképet. Vagyis megszentségteleníti ezt a sokunk számára fontos szimbólumot, és sebet ejt Budapesten is. Aki ilyet tesz, az biztosan nem lehet felelős konzervatív, legfeljebb ostoba politikai haszonleső.”

Hát, rendben van. Akkor nézzük, mennyire fontos Karácsony Gergelynek (mert gondolom, a „sokunk” azt jelenti, hogy neki is) a kereszt mint szimbólum.

A lényeg, hogy az egyik ilyen vandálkodás után a városvezetés hosszú ideig hagyta éktelenkedni a csonkokat a hídon. Olyan sokáig, hogy már petícióban kellett könyörögni Karácsony Gergelynek, állíttassa már helyre a „sokunk számára fontos” szimbólumokat. A javára kell írni Karácsonynak, hogy megelőzte a nagyobb felháborodást és engedett a könyörgésnek. Köszönjük szépen! De azért annyira nem volt fontos neki, hogy magától megtegye.

Direkt megnéztem, vajon Karácsony Gergely szentel-e ilyen dühödt hangvételű posztot annak az esetnek, mint ennek a mostani keresztállításnak. Nem, semmilyen posztot nem szentelt neki aznap és az azt követő napokban, nemhogy dühödt hangvételűt.

Azt csak most sikerült leírnia Karácsony Gergelynek, hogy „A közterületi alkotások vallási vagy civilizációs jelképeinek megcsonkítása nemcsak káros, de bűnös is”. Írt valami hasonlót, mikor tizenhatezer aláírás nyomására vállalta a keresztek helyreállítását, de abban az esetben még az önszorgalom is hiányzott ugyebár,

Hát inkább akkor kellett volna ezt bepötyögni magától, amikor tényleg csonkítottak.

„Nem, nem a kereszt a baj, hanem a kereszttel való visszaélés” – bizonygatja Karácsony. Ha ez így lenne, akkor miért most megy a rikácsolás, vagy ha most megy, miért nem ment akkor is rögtön, amikor kereszteket rongáltak?

Nem látok bele a főpolgármester fejébe, de nekem sose tűnt olyan karakternek, aki alig bírja elfojtani egyházüldöző, vandál hajlamait.

Lehet, hogy neki ezzel személy szerint nincsen baja, de míg üres szavakat hány a Facebook-falára egy keresztállítás ürügyén, addig csendben marad és tétlenkedik, ha meg kell védeni a budapesti kereszteket a vandáloktól.

Karácsony Gergely nem vadember, csupán amellett, hogy jól láthatóan vannak fontosab szimbólumok és ügyek számára a keresztnél, valamiért azt is gondolja, hogy egy hangos kisebbség keresztényellenes indulatait nem szabad azzal korbácsolnia, hogy a tőle megszokott álfelháborodott hangvételben legalább egy posztot írjon.

De azért Barabás Richárd párttársának hagyja, hogy uszítson a keresztények ellen. Ez persze nem megosztó politizálás…

de lelke rajta, maradjon legközelebb is csendben, ne csináljon semmit, ha megint kereszteket rongálnak, keresztények ellen uszítanak. Csak akkor a Szabadság-szobor vitájában se jöjjön azzal, hogy neki mennyire fontos ez a szimbólum. Régóta nem várjuk ezt el baloldali politikusoktól. Majd megszokjuk tőle is. Már meg is szoktuk.

***